Apró gyerekkorom óta a kommunikációban hiszek. Hiszek a beszédben, a gondolatok kimondásában, a lélek megerősítésének erejében. Ezért választottam a segítő szakmát is: a pszichológus végzettségem előtt a szociálpolitika szakot végeztem el, és dolgoztam, dolgozom is a segítő szakmában. Mindegy, hogy az elesettség anyagi, vagy mentális, segíteni kell. Ebben hiszek tehát.
Az egyetem elvégzése után egy amerikai érdekeltségű klinikán dolgoztam, majd kórházi gyakorlatot is szereztem. Magánpraxisomat 2013-ban kezdtem el, és tartom fenn ma is. Dolgozom civil szervezeteknek is pszichológusként.
Folyamatosan tovább képzem magam. A tudomány fejlődik, nekem is fejlődnöm kell vele. Jelenleg a traumaközpontú terápiák helyett a megoldásközpontú módszereket alkalmazom.
A terápiás alkalmak célja nálam az, hogy a páciens jobban érezze magát a távozáskor, mint akkor, amikor megérkezett. Ennek alapja a kellemes környezet, és a személyre, problémákra szabott terápiás beszélgetés. Vallom, hogy 45 perc alatt nem lehet elmélyülni senkivel a megoldandó helyzetében, így az ülések időtartama másfél óra.
Fő szakterületem a bántalmazottak pszichológiája. Hetedik éve foglalkozom bántalmazott emberekkel, ami nehéz, sokszor mentálisan nagyon megterhelő munka. Számomra viszont az erőszak semmilyen formában nem fogadható el, senkinek nincs joga bántalmazni egy másik embert, így igyekszem segíteni a kapcsolatból való kilépésben azt, akit bántanak.
A praxisomban egyre inkább azt tapasztalom, hogy az emberek tudatosabbá váltak a lelki egészségük tekintetében. A COVID 19 járvány megsokszorozta azok számát, akik depresszív tünetekkel, pánikzavarral, szociális szorongással fordulnak hozzám. Megszaporodott a fiatalok életkezdési válsága is, és gyakran találkozom identitás keresési problémákkal is. A paletta tehát széles, így az eszköztáram is egyre bővebb kell, hogy legyen. Így sok továbbképzéssel, új módszerek megismerésével igyekszem a megfelelő megoldásokat megtalálni.
A problémák gyökere sokszor generációkon átívelő minták halmaza, amit nehéz, de nem lehetetlen lebontani. Hiszem azt is, hogy nem kell cipelnünk a transzgenerációs örökségünket egy életen át.
Ha nem tudom a megoldást, rendelkezem annyi önreflexióval, hogy sem a szakmai határaimat nem lépem át, sem nem hagyom magára a pácienseimet, hanem javaslok a számukra hatékony megoldást.
https://www.egeszsegturul.eu/profile-25106-koszegi-erika-pszichologus
Közel húsz éve élek Budapesten a férjemmel egy kellemes kertvárosi környezetben. Gyermekem már felnőtt, színházi rendezőként dolgozik, önálló életet él. Ha tehetem, olvasok, vagy a kertben teszek-veszek. Szenvedélyesen szeretem a más kultúrák megismerését, így gyakran utazom mind az országon belül, mind messzebb tájakra a férjemmel. Én is vagyok rosszkedvű, stresszes, ideges, szomorú. Olyankor stressz-sütit sütök, vagy felülök a biciklimre, és tekerek. Olyan vagyok, mint bárki más. Mint például te.
